Séta a nagyváradi vár falai között – képgaléria

A belső vár részlete, Fotó: Mayer Jácint

Biharország és a Partium fővárosa, Körös-parti Párizs, szecesszió, püspökség, katonaság

A Veres-bástya, Fotó: Mayer Jácint

Biharország elnevezés valószínűleg az Árpád-kori „kisebbik királyság”, a dukátus intézményének emléke. Jellegzetes hegyaljai és hegyvidéki táj a Tiszántúl keleti peremén, illetve az Alföldet Erdélytől elválasztó sávban a Berettyó, a Sebes- és Fekete-Körös völgyében. Síksági tájai és folyóvölgyei a honfoglalás óta magyarokkal benépesült vidékek. Központja, Nagyvárad az Alföld és a hegyvidék találkozásának vásárvonalán fekszik, ott, ahol a Sebes-Körös völgyén az Erdélybe vivő fontos, régi közlekedési út átszeli. A város a kora Árpád-kortól a Tiszántúl legjelentősebb világi és egyházi központja volt.

A Partium nem a történelmi Erdély része, attól különálló terület, amely közigazgatásilag hol Erdélyhez, hol Magyarországhoz tartozott. Az elnevezés a középkori latin dominus partium regni Hungariae azaz „Magyarország részeinek ura” kifejezésből származik, és arra a néhány kelet-magyarországi vármegyére utal, amelyek Magyarország három részre szakadása után az erdélyi fejedelem uralma alá kerültek. A Partiumot magyar nevén „Részek”-ként is említik.

Részlet a belső várról, Fotó: Mayer Jácint

A várost nemcsak a történelem – , hanem a magyar könyvek is említik, ugyanis a századfordulón a magyar szellemi pezsgés egyik fellegvárának számított. A századelős hangulat és a szecessziós városkép mindenkinek biztosít egy kis időutazást, az irodalom szerelmesei pedig ellátogathatnak Ady Endre kedvenc helyeire, szemügyre vehetik Léda házát, bejárhatják az Ady múzeumot, mely egykor a költő kedvenc cukrászdájának adott otthont. A Körös-, vagy másik nevén Pece-parti Párizs a modern magyar irodalom megteremtője, a Holnaposok városa. A híres Emke kávéházban találkoztak a Holnaposok: Ady Endre, Balázs Béla, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Dutka Ákos, Babits Mihály és még sokan mások. Emléküket Deák Árpád alkotta szoborcsoport őrzi a főutcán.

A székesegyház falai, Fotó: Mayer Jácint

A váradi püspökség megalapítása két szent király nevéhez fűződik. A magyarok apostoli királya, Szent István Biharon, Nagyvárad szomszédjában alapított püspökséget, 1010 táján. 1091-ben a kunok Bihar várát feldúlták, ekkor Szent László király a püspökség székhelyét a földrajzilag alkalmasabb, védhetőbb, közeli Körös-parti területre, a későbbi Váradra helyezte át. Itt a vár területén székesegyházat épített, mely később temetkezési helye és kultuszának megerősödésével az ország egyik legjelentősebb búcsújáró helye lett. Nem véletlen, hogy az uralkodóház több tagjának földi maradványait a középkor folyamán rendkívüli módon tisztelt és 1192-ben szentté avatott lovagkirály testének közelébe helyezték. Elég az 1437-ben elhunyt és végakaratának megfelelően Váradon, a szent uralkodó sírjának közelében eltemetett Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császárra gondolni. Bethlen Gábor alatt a templom végleg megsemmisül, helyettesítésére 1780-ra a város területén barokk székesegyház épül.

Az Aranyos-bástya, Fotó: Mayer Jácint

A város hátterét legrégebbi építészeti emléke alkotja, a vár.

A kezdeteket László király palánkkal, árokkal, később kőfallal megerősített egyházi központja, a prépostsági monostor jelenti. A települést, a templomot, az erősséget a tatárjárás elsöpri, mely után Vince püspök vezetésével azonnal megkezdődik az újjáépítés. A Hunyadiak idején, Vitéz János püspöksége alatt éli Várad a fénykorát, amikor díszes paloták és házak épülnek, mutatva a település megerősödött helyzetét. Ezt követően a megpróbáltatások következnek: már a török háborúk korai szakaszában vissza kell verni egy oszmán ostromot, mely után Dózsa György parasztjai tesznek sikertelen próbálkozást bevételére. A mohácsi csata után Erdély egyik központjává válik, de a térség az erdélyi fejedelem, a magyar király és a szultán hadainak hadműveleti területe lesz. A vár mai formájának kialakulása Báthory István regnálásának idején kezdődött és Bethlen Gábor alatt nyerte el hozzávetőleges jelenét. A belső részeken a régi székesegyház elbontása után egy ötszögletes alaprajzú épület került kialakításra, valamint új templomot létesítettek, míg a külső várat vizesárokkal körülvett új-olasz rendszerű 5 nagy füles bástyából álló erőddé fejlesztették. Kialakításuk és méretük eltérő egymástól ugyanis nem egy időben épültek, de monumentalitásuk miatt avatatlan szem előtt ezek nem feltűnőek.

Tüzérségi lőállás a Királyfia-bástyán, Fotó: Mayer Jácint

Rákóczi hadainak egy ilyen komolyabb erődítmény bevétele meghaladta a lehetőségeit, így a kuruc hadak felhagytak elfoglalásának szándékával. 1849-ben a honvédség egyik legkomolyabb fegyvergyártó üzemét működtette itt a kormány. A munkálatokat szervező Lahner György vezérőrnagy az Aradon mártírhalált halt tábornokaink egyike.

A vár a román rendszerváltásig katonai területnek számított, melyet a kétes hírnevet kiérdemlő Securitate és román haderő egységei is használtak, teljesen lelakva és tönkretéve azt.

A belső vár udvara, Fotó: Mayer Jácint

2009 és 2015 között nagyszabású feltárás és helyreállítás kezdődött, melynek keretein belül a belső várat felújították, múzeumot alakítottak ki benne. Ugyan Szent László sírja nem került elő, de megtekinthető lett a fejedelmi palota, a régi székesegyház alapfala, egyházi síremlékek. Az udvar pedig egész évben rendezvényeknek, kirakodásoknak és vásároknak ad helyszínt.

Nagyvárad román neve a magyar közigazgatásban használt latin Oradea szót vette át, ami az akkori Várad, vagyis Varadea név áthallásából származik. Ma Románia legnagyobb városai közé tartozik, és nagy átalakulásokon ment keresztül a szocializmus időszakához képest. Megújulnak a szecessziós házak, történelmi épületek, és lassan visszatér a századelős hangulata, a kis Pece-parti Párizs.